A Gyógyszerésztudományi Kar és a szegedi gyógyszerészképzés rövid története

1872. szeptember 17-én terjesztette Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter a kolozsvári egyetem alapításával kapcsolatos törvényjavaslatot az Országgyűlés elé. A Parlament által elfogadott 1872. XIX. törvényt az uralkodó, Ferenc József október 12-én szentesítette. A Törvény 1 §-a szerint „ Kolozsvárott a tanszabadság elvének alapján Magyar Királyi Tudományegyetem állíttatik fel.” Az egyetem négy karral rendelkezett: (i) jogi és államtudományi, (ii) orvosi, (iii) bölcsészeti, nyelvi és történettudományi, valamint (iv) matematika és természettudományi karokkal.”

A gyógyszerészképzés a matematikai és természettudományi, valamint az orvosi kar feladatkörébe tartozott és már az első tanévben voltak az egyetemen gyógyszerészhallgatók. A képzés intézményi hátterét az Egyetemi Gyógyszertár biztosította, melyet dr. Issekutz Hugó gyógyszerész, egyetemi m. tanár 1902-ben állított fel és az ország első egyetemi gyógyszertára volt. Issekutz adta elő a gyógyszerészi műtant, mely a mai gyógyszertechnológia elődje. A kémiai képzés bázisa a Vegytani Intézet volt, itt Fabinyi Rudolf, majd Széki Tibor foglalkozott a gyógyszerészhallgatókkal. A gyógynövények ismeretét a Gyógyszerismeret tárgy keretében oktatta Lőte József, később Jakabházi Zsigmond.

Az I. világháború után a Kolozsvári Egyetem rövid budapesti átmeneti működés után Szegeden nyert elhelyezést. Ekkor Dávid Lajosra várt a nagy feladat: megszervezni az egyetemi gyógyszertárat, biztosítani a klinikák gyógyszerellátását és folytatni az egyetemmel Szegedre települt hallgatók képzését. Ebben az időben az un. régi rendszerű képzés volt érvényben: Két év gyakornoki idő után a gyógyszerész gyakornokok un. tirocinális vizsgát tettek. Ennek birtokában beiratkozhattak az egyetemre, ahol a matematikai és természettudományi karon, ill. az orvosi karon folyt a képzés. A vizsgák letétele után a hallgatók oklevelet kaptak. 2 év gyakorlati idő után lehetett un. approbációs vizsgát tenni, amely gyógyszertár vezetésre jogosított.

1940-ben léptette életbe a 32.900/1940 Vallás és Közoktatási Miniszteri rendelet az új rendszerű képzést. Ez a rendelet megszüntette a gyakornoki időt és az egyetemi képzést 4 évre (8 szemeszter) emelte. A tanulmányok befejezése után a gyógyszerész jelöltek gyógyszerészi esküt tettek.

1940 október 18-án a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem visszatelepült Kolozsvárra és a kormányzat új egyetemet létesített Szeged, mely a háború végéig Horthy Miklós nevét viselte. A háború után Szegedi Tudomány-egyetem néven működött tovább.

1951-ben – szovjet mintára – az egységes tudományegyetemet ketté-választották, és létrehozták az orvostudományi egyetemet, illetve a tudományegyetemet.

A Tudományegyetem 1963-ban József Attila nevét vette fel. A Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZOTE) pedig 1987-től egykori kiváló professzora, Szent-Györgyi Albert nevét viselte az integrációig.

A gyógyszerészképzés fejlődése jól lemérhető az önálló intézetek megalakulásának folyamatával. 1921-től az Egyetemi Gyógyszertár keretein belül folyt a hallgatók gyógyszertechnológiai képzése. 1931-ben, a Dóm téri épület együttes átadásával az Egyetemi Gyógyszertár itt nyer elhelyezést és a nevében az 1933/34-es tanévtől megjelent a Gyógyszerészeti Intézet is. Az intézet 1962-ben a Gyógyszerészeti Intézet nevet Gyógyszertechnológiai Intézetre változtatta. A Gyógyszerész Vegytani Intézet 1951-ben vált ki a Szerves és Gyógyszerészi Vegytani Intézetből, majd 1995-ben Gyógyszerkémiai Intézetre változtatta a nevét. A Gyógynövény- és Drogismereti Intézet (mai nevén Farmakognóziai Intézet) 1954 óta önálló, a Gyógyszertani Intézet keretei között működő Gyógyszerismereti Intézet volt a jogelőd. A Gyógyszerhatástani Intézet (mai nevén Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet) 1957-ben alakult. Ezután hosszabb szünet következett, majd a 90-es években új lendületet kapott a tanszékszervezés. 1996-ban létrejött a Gyógyszeranalitikai Intézet, 1999-ben a Klinikai Gyógyszerészeti Intézet és a 2002/2003-as tanévtől működik Karunkon a Gyógyszerfelügyeleti Intézet. Az ország négy gyógyszerészképző intézménye közül a mi Karunk rendelkezik a legtöbb intézettel.

A gyógyszerészképzés fejlődésében fordulópontot jelentett az 1957. esztendő, mert ebben az évben létesült az önálló Gyógyszerésztudományi Kar (1957. év 64. tvr.). (A budapesti Kar 2 évvel korábban alakult.) A Kar első dékánja Dirner Zoltán professzor lett.

Néhány jellemző adatot, a képzés minőségi változásának egyes állomásait mutatjuk be az alábbiakban. Az 1951/52-es tanévtől felvételi vizsgát kell tenni a Karra jelentkezőknek. 1953/54 tanévtől államvizsgát tesznek a gyógyszerészjelöltek. 1962-ben készült el az Eötvös utcai épület teljes átalakítása, itt nyert elhelyezést az akkor még csak 4 intézetből álló Kar. Az átalakítás során sajnos nem figyeltek arra, hogy a födém bauxit beton. melynek romlása miatt a kari épület a 60-as évek végére életveszélyessé vált. 1969-73 között történt meg a födémcsere. 1969-es tantervi reform eredményeképpen önálló tárgyként tanulják hallgatóink a matematikát és a kolloidikát. A tantervi reform tovább folytatódott, főként orvosi diszciplinák kerültek önálló tárgyként a képzés programjába (anatómia, kórélettan, biokémia, immunológia). 1987 óta kötelező Karunkon is szakdolgozatot készíteni. 1988-ban a képzés egy félévvel bővült, így a 9 szemeszteres képzés 5 éves képzéssé alakult. 1996-ban a Magyar Akkreditációs Bizottság – az ország gyógyszerész képző helyei közül elsőként – akkreditálta Karunkat, ebben az eljárásbank kiváló minősítést kaptunk. 2000-től új szakképzési és továbbképzési rendszer került bevezetésre. 2002-től megkezdtük a tanulmányi munka kredit rendszerű szervezését és nyilvántartását. Ezen idő alatt a Kar kubatúrája is folyamatosan bővült: az alagsorban új tantermeket alakítottunk ki és számítógépes kabinetet rendeztünk be, az Alapítvány a Szegedi Gyógyszerészképzésért jelentős támogatásával. 2002-ben a tetőtér beépítésével a Kar új laboratóriummal és szemináriumi helyiséggel gyarapodott.

Meg kell emlékeznünk e rövid ismertetés keretében azon kiváló professzorokról, akiknek a kari oktatás és tudományos kutatás nagyon sokat köszönhet.

Dr. Dávid Lajos (1889-1962) a Gyógyszerészeti Intézet alapító igazgatója

Dr. Kőszegi Dénes (1888-1970) A Gyógyszerészi Vegytani Intézet alapító igazgatója

Dr. Dirner Zoltán (1903-1988) a Gyógyszerhatástani Intézet alapító igazgatója és a Kar első dékánja 1958-1961 között

Dr. Novák István (1906-1978) a Gyógynövény- és Drogismereti Intézet alapító igazgatója, a Kar dékánja 1961-67 között

Dr. Kedvessy György (1914-2002) a Gyógyszertechnológiai Intézet tanszékvezetője és a kar dékánja 1967-1979 között

Dr. Selmeczi Béla (1930-2004) a Gyógyszertechnológiai Intézet tanszékvezetője, és a kar dékánja 1985-1991 között

Dr. Erős István
egyetemi tanár

Karunk Dékánjai:

Dr. Dirner Zoltán 1957-1961 között

Dr. Novák István 1961-1967 között

Dr. Kedvessy György 1967-1979 között

Dr. Minker Emil 1979-1985 között

Dr. Selmeczi Béla 1985-1991 között

Dr. Stájer Géza 1991-1997 között

Dr. Erős István 1997-2000 között

Dr. Falkay György 2000-2006 között

Dr. Fülöp Ferenc 2006-2012 között

Küldetésnyilatkozat

A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar küldetésnyilatkozata
a Kar tevékenységét hosszútávon meghatározó dokumentum.

Kijelöli és vezérli a gyógyszerészképzés filozófiáját új gyógyszerészi, természettudományos és orvosi technológiai felfedezését a tudás elterjesztését és az életen át tartó intellektuális tanulás igényeinek kialakítását.

Feladata, hogy a dél-magyarországi régió szellemi centruma legyen, a graduális, továbbképzési, szakképzési oktatást szervezze, fejlessze a gyógyszerészi tudományt és irányítsa a tudományos közéletet. Képzési feladta a gyógyszerészi tudomány oktatása, etikai viselkedés és magatartás kialakítása, ezek megszerzésének elősegítése. Közforgalmú gyógyszertárakba, a gyógyszerellátás, gyógyszervizsgálat, , a különböző hatósági, gyógyszeripari és gyakorlati területekre magasan kvalifikált szakemberek képzése.

Kutatási feladat a nemzetközileg elismert, élenjáró tudományos kutatás művelése. Az eredmények elismert folyóiratokban és szakmai rendezvényeken való közlése, mely egyben a graduális és posztgraduális képzést is segíti.

Cél a betegorientált gyógyszerszakértői tevékenység graduális oktatása a hatósági feladatok ellátásában valamint a gyógyszerügyi szervezés érvényesítése az egészségügyben dolgozókkal és a betegekkel kapcsolatos munka végzésében. Olyan gyógyszerészi szolgáltatás létrehozásának elősegítése, mellyel a betegek életminősége javul.

A Kar célkitűzése, a gyógyszerészek egészségügyi alapellátási, kutatási tevékenységének magas szinten történő végzésének nemzetközileg és hazailag elismert oktatási módszerekkel történő megvalósítása. Feladata a nemzetközi kutatási tevékenység folytatása. Alapvető cél, hogy a gyógyszerészek aktívan vegyenek részt a régió gyógyszerészettel és társadalomtudományokkal kapcsolatos folyamataiban.

A Kar elismeri és elősegíti az egyéni törekvéseket, teljesítményeket, biztosítja a kutatási szabadság elvét, az etikai törvények érvényesülését, támogatja a sokszínűséget, igényt alakít ki az egész életen át történő tanulásra.

A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar úgy mint a jogelőd Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Magyarország gyógyszerész szakemberképzését végző karának egyike, az egészségügyi értelmiség képzésének kiemelt központja.

Magna Charta Universitatum

Az európai egyetemek rektorai által 1989 szerptember 18-án, a Bologna-i egyetem fennállásának 900 éves évfordulóján elfogadott dokumentum magyar fordítása.
(ford.: Walleshausen Gyula)

Alulírott európai egyetemek rektorai összegyűlvén Bolognában, a legősibb európai egyetem alapításának kilencszádik évfordulója alkalmából, négy évvel az Európai Közösség belső határainak elhatározott végleges felszámolása előtt; előre tekintve európa valmennyi nemzetének messze ható együttműködésére, abban bízva, hogy a népek és államok jobban, mint valaha, számot vetnek azzal a szereppel, amelyre a változó, mindinkább nemzetközi társadalomban az egyetemek vannak hivatva, megállapítjuk:

1. hogy az emberiség jövője a közelgő ezredfordulón egyre nagyobb mértékben függ a kulturális, tudományos és technikai fejlődéstől; és ez olyan kulturális, tudományos és kutatási központokban kovácsolódik ki, mint amilyeneket a valódi egyetemek képviselnek.

2. hogy az egyetemek kötelessége az ismeretek terjesztése az eljövendő nemzedék számára azt jelenti, hogy a mai világban az egyetemeknek már a társadalom egészét kell szolgálnia; továbbá, hogy a társadalom kulturális, szociális és gazdasági jövője a folyamatos képzés jelentős erőfeszítését kívánja meg;

3. hogy az egyetemek nyújtsanak az eljövendő nemzedékeknek olyan oktatást és képzést, amely a természeti környezet és az élet nagy egyensúlyának tiszteletben tartására tanítja meg őket és közvetítésükkel másokat is.

Mi, alulírott európai egyetemek rektorai, kinyilvánítjuk minden állam és minden nemzet lelkiismerete számára ama sarkalatos alapelveket, amelyek most és örökké igazolják az egyetemek elhivatottságát.

Sarkalatos alapelvek

1. Az egyetem autonóm intézmény a földrajzi és történelmi örökség következtében különféleképpen szerveződött társadalmak szívében; a kultúrát felszínre hozza, tanulmányozza, értékeli, majd kutatással és oktatással továbbadja.

2. Az egyetemeken az oktatás legyen elválaszthatatlan a kutatástól avégett, hogy tanítása ne maradjon el a változás igényétől és a tudományos ismeretek haladásától.

3. A kutatás és a képzés szabadsága az egyetemi élet sarkalatos alapelve, a kormányzatok és az egyetemek, mindegyik a maga hatáskörében, tartsa tiszteletben ezt az alaptörvényt. Visszautasítva a türelmetlenséget, mindig nyitottan a párbeszédre, az egyetem az oktatók eszményi találkozóhelye a tudomány elfogulatlan megvitatására, és arra van berendezve,hogy kutatásokkal és innovációkkal fejlessze azt, továbbá, fel van jogosítva arra és hajlandó rá, hogy a tudomány által gazdagítsa a hallgatók ismereteit.

4. Európa humanista hagyományainak az egyetem a letéteményese; állhatatos törekvése az egyetemes tudás elérése; hogy teljesítse küldetését, áthatol a földrajzi és politikai határokon és bizonyítja különböző kultúrák megismerésének és egymásra hatásának égető szükségességét.

Eszközök

E célok elérése ilyen elvekkel megfelelő eszközöket kíván a jelenlegi körülmények között.

1. A kutatás és oktatás szabadságának megőrzése érdekében a megvalósításhoz megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre az egyetemi közösség minden tagjának.

2. Az oktatók kiválasztását és a státuszok szabályozását az oktatás és kutatás elválaszthatatlansága elvének kell vezérelnie.

3. Minden egyetem - tiszteletben tartva az eltérő körülményeket - köteles biztosítani a hallgatói szabadság megőrzését és azokat a feltételeket, amelyek kulturális és tanulmányi céljaik eléréséhez szükségesek.

4. Az egyetemek - különösen az európaiak - az információk és a dokumentumok kölcsönös cseréjét, valamint a közös tudományos kezdeményezések gyarapodását a tudás folyamatos fejlődése lényeges eszközének tekintik.

Ezért történelmünk régebbi éveihez hasonlóan, elősegítik a tanárok és hallgatók szabad mozgását, és úgy vélik, hogy a szabályzatok, címek, vizsgák a nemzeti diplomák megőrzése mellett valamint az ösztöndíjak odaítélése tekintetében az egyenértékűség általános elve az az alapvető eszköz, amely biztosítani képes jelen hivatásunk gyakorlását.

Egyetemünk nevében alulírott rektorok kötelezik magukat, hogy minden eszközzel azon lesznek, hogy valamennyi állam, valamint az érintett nemzetek feletti szervezetek fokozottan vállalják vezérelveikben a Magna Chartát, amely az egyetemek önálló akaratát szabadon és egyhangúlag kinyilatkoztatja.