Stájer professzor 1959-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet a Szegedi Orvos­tudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Ezután Somogy megyében gyógyszerészként dolgozott. 1960-ban Szegeden gyakornokként került mostani munkahelyére, a Gyógyszerkémiai Intézetbe. 1989-ben lett a kémiai tudomány doktora, 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 2006. március 27-től nyugdíjba vonult.

Fő kutatási területe a gyógyszerkémiai szintézisek, ezen belül a telített heterociklusos gyógyszervegyületek szintézise és sztereokémiai vizsgálata. A preparatív méretekben Diels-Alder reakcióval heteromonociklusok és kondenzált többgyürűs heterociklusok előállítására kidolgozott módszerét a nemzetközi irodalomban érdekes reakciónak és új taktikának nevezve idézték.

Stájer professzornak több mint 180 tudományos közleménye jelent meg nem­zetközi folyóiratokban angol vagy német nyelven, neve több mint 170, zömében külföldön megtartott tudományos előadásban szerepel. Közleményeinek kumulatív impakt faktora 216, munkáira az irodalomban mintegy 600 független hivatkozást kapott. Több mint 100 gyógyszerészeti szakmapolitikai és népszerű tudományos írása került közlésre. 2002-ben A kígyó metamorfózisa, 2004-ben a Méregtől a gyógyszerig, 2007-ben a Tanársegéd voltam a földszinten című könyvei jelentek meg, melyet 2009-ben a Fehérköpenyesek a gyógykémen című írása követett. Ezen önéletrajzi írásaiban a szegedi gyógyszerész­karnak, professzorainak és kollegáinak állít örök emléket.

Aktív időszakában jelentős közéleti, szakmapolitikai funkciója volt. 1991-1997 között, két cikluson át a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Gyógy­szerésztudományi Kar dékánjaként működött. Létrehozta a Szegedi Gyógyszerészképzés Fejlesztéséért kari alapítványt, melynek tíz évig kuratóriumi elnöke volt. Hosszabb ideig a Magyar Gyógyszerészeti Társaság országos alelnöki funkcióját látta el. Tevékenységéhez kötődik a Gyógyszeranalitikai Intézet megalapítása.

Szakmai és közéleti tevékeny­ségét számos kitüntetéssel ismerték el. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje állami kitüntetésben részesült. A Magyar Gyógyszerészeti Társaságtól Kazay Endre emlékérmet kapott. További kitüntetései: Érdemes gyógyszerész (1975), Kiváló gyógyszerész (1985), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998-2002), Szent-Györgyi Albert díj (2002), Bruckner Győző díj (2002), Schulek Emlékérem (2002). 2004-ben a Magyar Gyógyszerészi Kamarától Pro Homine Nobile Pharmaciae kitüntetést kapott.

Stájer professzor nagyformátumú személyiség, aki öregbítette a Szegedi Tudományegyetem és a Gyógyszerésztudományi Kar hírnevét. Teljes pályafutása a Gyógysze­résztudományi Karon zajlott le. Az egyetemi grádicsot tanársegédtől az egyetemi tanárig sikerrel járta be. Gyógy­szeré­szek nemzedékeit oktatta magas nemzetközi színvonalon, emellett hat éven keresztül a Gyógyszerésztudományi Kar kiemelkedően eredményes dékánja volt. Nyugdíjba vonulása után is igen aktívan és eredményesen tevékenykedik. 75. éves születésnapja alkalmából életműve elismeréseként kapta a kitüntetést.